11. tétel Pénzügyi feladatok

11. TÉTEL    Mutassa be a pénzügyi döntések tartalmát és típusait! Definiálja a finanszírozást, csoportosítsa és ismertesse a finanszírozási alapelveket! Értelmezze az egyes finanszírozási stratégiákat és az illeszkedési elvet!

Egy vállalkozás alapításához és működéséhez tőkére van szükség. A tőke - vagyis a pénz - megszerzése, összegyűjtése (finanszírozás) sokféle formában történhet, azonban alapvetően két forrásból származhat: a cég alapítóitól, tulajdonosaitól (saját forrás) és a hitelezőktől (idegen forrás). Ahhoz, hogy a vállalkozás gazdálkodni tudjon - a kapott pénzből - a tevékenységéhez szükséges eszközöket és munkaerőt meg kell vásárolni, azaz a tőkét kell befektetnie. A vállalkozások azzal a céllal fektetnek be tőkét különféle eszközökbe, hogy gazdálkodási tevékenységük során nyereségre tegyenek szert és ennek révén vagyonukat gyarapítsák. E cél elérése érdekében a vállalkozóknak nap, mint nap döntéseket kell hozniuk. A pénzügyi döntések alapvető sajátossága, hogy változást okoznak a vállalkozás eszközeiben és forrásaiban. A pénzügyi döntések besorolásakor vizsgálni kell, hogy

-          a cég eszközeiben vagy forrásaiban idéznek-e elő változást,

-          illetve, hogy a cég tartós vagy rövid élettartamú eszközeire és forrásaira gyakorolnak-e hatás.

A pénzügyi döntések típusai:

-          befektetési döntések: amelyek – attól függően, hogy a befektetett eszközökben illetve a forgóeszköz állományban okoznak-e változást – lehetnek hosszú távú illetve rövid távú döntések;

-          finanszírozási döntések: amelyek – attól függően, hogy a saját tőkében, hosszú lejáratú kötelezettségekben illetve a rövid lejáratú forrásokban okoznak-e változást – szintén lehetnek hosszú illetve rövid távú pénzügyi döntések.

Fentiekből következik, hogy a befektetési döntések a vállalat eszközszerkezetét módosítják, míg a finanszírozási döntések a cég forrásszerkezetét változtatják.

A finanszírozás tehát a befektetések megvalósításához szükséges pénzeszközök megszerzését és felhasználását jelenti. A finanszírozási döntések tárgyuk szerint az alábbiakat foglalják magukba:

-          tőkeszerkezet megállapítását: elsősorban a saját és az idegen források arányának meghatározását jelenti;

-          a források megteremtését és összehangolását azok felhasználásával,

-          és a fentiektől függő finanszírozási forma kiválasztását.

A finanszírozási források eredetük szerint lehetnek

-          belső finanszírozási források (vagyonátrendezés, visszatartott nyereség, amortizációs alap),

-          és külső finanszírozási források (állami támogatás, új részvények kibocsátása, idegen vállalattal történő egyesülés vagy felvásárlás).

Minél nagyobb a vállalat saját tőkéje a vállalati össztőkén belül annál jobb a hitelképessége, a pénzügyi biztonsága és önállósága, mivel a hitelezők kevésbé tudnak beleszólni a vállalat működésébe.

A finanszírozás megvalósulásának két formája van.

-          A saját forrásból történő befektetést nevezzük önfinanszírozásnak. Előnye, hogy azonnal rendelkezésre áll, nincs költsége, ugyanakkor fékezheti a vállalat növekedését, fejlődését.

-          Az idegen forrás a finanszírozás másik formája, amely mindig visszafizetési és kamatfizetési kötelezettséggel jár. Származhat államtól, pénzintézettől, más vállalattól, magánszemélytől stb. Az idegen forrás növeli a vállalat piaci viszonyokhoz való alkalmazkodóképességét, valamint a saját tőkéjének és össztőkéjének a jövedelmezőségét.

A vállalat tőkeszerkezetének kialakításában fontos szerepet játszik a vállalat jövedelmezősége, valamint a saját tőke költségének és az idegen forrás költségének a viszonya. Mindez a szokásos piaci hitelkamatláb függvénye. Minél nagyobb a különbség az idegen tőke költsége és az össztőke hozama között annál nagyobb mértékű idegen tőke-felvétel előnyös a vállalat számára. A hozam ugyanis a saját tőke és az idegen tőke eredménye. Az optimális tőkeszerkezetet kialakításakor az alábbi finanszírozási elveket kell szem előtt tartania a vállalat pénzügyi menedzsmentjének:

1. rentabilitás elve: „finanszírozási aranyszabály”, vagyis idegen tőke segítségével növelni a saját tőkére jutó hozamot;
2. biztonság elve: összhang teremtése a kölcsöntőke és a belőle történő eszközbefektetés finanszírozása között; azaz

-          az eszköz hasznos üzemideje és a kölcsön futamideje között;

-          az befektetés hozamképződésének kezdete és a törlesztés idejének kezdete között;

-          az össztőke jövedelmezősége és az adósságszolgálat között;

1. normativitás elve: a befektetői érdekek találkozását jelent, hiszen nemcsak a hitelfelvevő vállalkozás a befektető, hanem a hitelező is, aki szintén jövedelemszerzés céljából nyújt hitelt;
2. rugalmasság elve: a piaci ingadozásokhoz való alkalmazkodóképességet követeli meg;
3. likviditás elve: a folyamatos fizetőképesség érvényesülését jelenti;

A rövid távú pénzügyi döntések minden cég esetében alapvető jelentőségűek, mivel ez napi döntési kényszerűség. Alapvető kérdés, hogy mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, jelentős kérdés, hogy az eszközök mekkora arányát célszerű tartós forrásokkal finanszírozni, nem utolsó sorban a likviditás fenntartása mellett. A rövid távú pénzügyi döntések jellemzője, hogy az eszközök élettartama rövid, a döntések könnyebben korrigálhatók, és alacsonyabb költséggel járnak. A rövid távú pénzügyi döntések tehát a forgóeszközökre és a rövid lejáratú forrásokra vonatkoznak.

A forgóeszközökkel kapcsolatos tevékenység a vállalkozás folyó működési ciklusaként értelmezhető. A működési ciklus során az alapanyagok beérkezésétől a késztermékek értékesítéséig tartó időszakot nevezzük készletezési periódusnak, míg az ezt követő időszak a követelések futamidejét jelöli. A működési ciklusban lekötött forgóeszközök egy részét a szállítók és más hitelezők (dolgozók, költségvetés) automatikusan finanszírozzák, a fennmaradó rész finanszírozásáról kell a cégnek gondoskodnia. Finanszírozási szempontból a forgóeszközöket két nagy csoportja bontjuk: átmeneti forgóeszközökre illetve tartós forgóeszközökre. A tartós forgóeszközök a vállalati folyó működés zavartalanságát biztosítják éppen ezért a beléjük fektetett tőke is tartósan lekötve marad, míg az átmeneti forgóeszközök csak ideiglenesen tőkelekötést igényelnek. A nettó forgótőke nem más, mint a forgóeszközök illetve a rövid lejáratú kötelezettségek különbsége, vagyis a forgóeszközök azon többlete, amit tartós forrásokkal (saját tőke, hosszú lejáratú kötelezettség) kell finanszírozni.

Miután vállalkozások eszközszükséglete határozza meg a vállalkozások tőkeszükségletét, most már csak azt kell a pénzügyi döntés keretében meghatároznia egy cégnek, hogy a rövid és a tartós lejáratú források milyen arányt is alkossanak. Ennek értelmében háromféle finanszírozási stratégiát különböztetünk meg.

1. A szolid finanszírozási stratégia esetén érvényesül az illeszkedési elv: vagyis a források lejárata pontosan megegyezik az eszközök megtérülésével. Ez annyit jelent, hogy a vállalkozás a tartós eszközeit (befektetett eszköz és tartós forgóeszköz) tartós forrásból (saját tőke és hosszú lejáratú kötelezettség) finanszírozza, míg az átmeneti forgóeszközöket rövid lejáratú forrásból. Szolid finanszírozási stratégia alkalmazása esetén a nettó forgótőke értéke pontosan nulla.
2. Konzervatív vagy óvatos finanszírozási stratégia esetében a vállalkozás az átmeneti forgóeszközeinek egy részét is tartós forrásból finanszírozza. Ennek köszönhetően időnként – amikor kevesebb forgóeszközre van szükségük – többletpénzzel rendelkeznek, amit rövidtávra befektethetnek. Konzervatív finanszírozási stratégia alkalmazása esetén a nettó forgótőke értéke mindig nagyobb, mint a tartós forgóeszköz lekötés értéke.
3. Agresszív finanszírozási stratégia esetén pedig a vállalkozás a tartósan lekötött forgóeszközeinek egy részét is rövid lejáratú forrásból (rövid lejáratú hitel) finanszírozza. Agresszív finanszírozási stratégia alkalmazása esetén a nettó forgótőke értéke mindig kisebb, mint a tartós forgóeszköz lekötés értéke.

A fenti finanszírozási stratégiák közötti választáskor egy vállalkozásnak elsősorban a hozamra illetve a kockázatra ható tényezőket kell mérlegelnie.